Az összefüggéstelenség szépségei

A festett valóság élhetetlen.

A festetlen úgyszintén.

Keverd a kettőt.

        Bátran higgy szemednek, mert tényleg mindenki halkan belelépett.

Ki ezért, ki azért, ki így, ki úgy, de belelépett.

Ilyenkor a kedvezményezett megmerevedik, döbbent zavartan körülhordozza tekintetét, vadul reméli, hogy csupán egy rossz álom­ról lehet szó, vagy egy rettenetes félreértésről, hogy pillanatokon belül megjelennek az illetékesek, kezüket tördelve mentegetőznek, nemvagyoni kártérítést ajánlanak fel – és ráadásul egy tunéziai utat.

De nem jön senki.

Csak áll a járókelők közönyében, zavarában úgy tesz, mintha szándékosan lépett volna bele, mert felnőtt ember, már nehogy engedélyt kelljen kérni bárkitől is ahhoz, hogy beleléphessen, mert demokráciában ennyi alanyi joga csak van, hogy akkor és ott lépjen bele, amikor és ahol ő akar.

A közönség úgy tesz, mint aki nem vesz észre semmit, mert ők is beleléptek már és tudják, milyen kínos ez az egész, csak egy szenilis vénasszony áll meg a látvány előtt és szatyrát letéve vihorászik, mert nem volt gyerekszobája.

Rengetegen halkan beleléptek, sokan többször is, csak letagadják, mert egy ilyen kellemetlen emlék igen zsenánt.

Volt olyan is, aki őrült zavarában túl sokáig ácsorgott tanácstalanul és belefolyt a cipőjébe, ami igazán kellemetlen élmény.

Ilyen esetekben a mezítlábasok kétségtelen előnyt élveznek.

Hallottam olyat is, hogy valaki végső elkeseredésében direkt belelépett – mert kevés nyugalmat akart magának – mert az emberek látván a történteket, azt mondták:

Hagyjuk békében szegényt, éppen elég neki, hogy belelépett.

Így aztán ez olyasmi lett, mint fogócskában a „Ház”, aki oda utolsó erejével eljut, azt nem lehet kergetni, amíg a házban van.

Ezért gondolom azt, hogy már mindenki belelépett, ki ezért, ki azért, mert igaz a dal – a Hofi nótája:

    „Kell egy kis áramszünet,

              Időnként mindenkinek…”

Így aztán a keményebbje ritkábban, a puhányabbja gyakrabban, de mindkét tábor már belelépett.

Hogy miért halkan?

Mert nem illik másokat zavarni, mert modor is van a világon.

Hát nem?